Radírba harap a
reggel és villanyt olt
felkel az ember és úgy sóhajt
Nem kell - ma felkelni alszik a város és
Szarni gugol le egy torony nyújtóznak
Parkok így nyújtózom én is,
Ez tán a sors, vagy új nevén fétis
Mondom magamnak, bogarak a szádban
És hasogat hasogat a fejem, mint mikor
Csáth Géza békával harcol míg nappal a
Zöld Dunát karcolja szüntelen egy sziget
Pont nekem való
Itt a partra kivet és továbbmegy egy hajó

Kondul az óra, de csak azt jelzi épp leállt
Forradalom van a sok galamb szerteszállt
48, 56, s kendővel homlokán
Cipelkedik fel egy néni a Gellért-hegy golgotán
S egy bérház udvarán, mindennek háttal
Nullákat vések fel a falra, római számmal
Ugranék már, de nincs itt csak vakablak
Egyedül vagyok, hát fúrok egy metrót magamnak
(Az este megölte testvérét, így vetve véget a napnak)