Amit elbírsz ép ésszel

Szép ékszer

A kedvtelen októberi estén

Egy sánta, hibás szemű nő

Szíven lőtte Norbit

És Rékát,

ki testével próbálta megvédeni férjét.

A gyilkos nem tagadott, sőt önként adta magát fel,

Tűrnie nem kell már neki többé

"Lívia kedves, vacsi-nuku!"

egy meggymag meg mégegy meggymag
eriggy innen, hadd haladjak
csak ön után, bakó sújts!
gyújts világot, merre kuksolsz?
fúj a szél, a testem lobog
én is melléd kuporodok
a linóleum persze ragad
koszos lambéria borítja a falat
így ülünk.
ujjait kulcsolja feszengve
ujjbegyek dőlnek körömágyra
ujjpercek hajdan volt dunyhája
így lesz a semmi kupolája
kulcsolod aztán rám is
poharakat veszel elő
töltesz, túlcsorog, cefre, kicsi ánizs
kimegy belőled az erő erre ő hogy:
"kicsi Zita mi a hiba?"
te meg hogy: "bánat"-
zubog a víz, megtölti a kádat
és gőzöl, mint a lombik alján a párlat.
Aztán keskeny
kőhídról zuhansz le resten
és landolsz, mint a papírpohár a szemetesben.
"Ez minden?" int le önhitten,
"A lónak a... !" -
kezdenék rá de hirtelen
egy italautomata ott terem
dörzsölöm káprázó két szemem
és zsebembe nyúlok önkéntelen
egy érme!
rajta furcsa betű
ötvenes, mondod,csak hibás veretű
érti a fene, már dobom is bele
de semmi.
"Elnyelte", fordulok hátra,
de te nevetve mondod, hogy dehogy nyelte
ennek így kellett lenni
A bánat elillant, nem maradt semmi.
Te is ezt szoktad?
Néha. Vagy van egy másik út:
összehajtogatok egy deszkabábút
és hozok tíz kilós bogarakat.
Az leviszi azt is,ami odatapadt.
Ráadásul be is pörget.
Harapod a narancsot
mit neked gerezdek
Akarod hogy szerezzek?
Talán máskor.
Jó lenne, rászoknál pedig.
A fehérneműmodell sem bugyiban születik.
Ebben maradtunk.

Fehérrépát a levesbe
Fehérmájú a menyecske
Az íze miatt kell, így mondta
de nem ette
Gesztenyés praliné olvadt a zsebembe
Utcafront, muskátli
Résnyire a zsalun "csókolom... a Sári...."
Jó zsaru, rossz zsaru
Az ablaka alatt, a falnak dőlve csók
De rossz érzés támad,
az ablakra ragasztott papírtélapók
Úgy fest a sorukra várnak.
A lány meg amolyan kakk-madame módjára
Portás a zsúfolt szív ajtójában
Odanéz, megérti, most engem tallóz
S közben már hirtelen csupa durca, csupa póz.
"Most mennem kell" mondja "Most nem alkalmas"
Szánakozva, ahogy egy őzre néz a szarvas
De másnap hívni fogod, hogy mit is érzel itt bent,
Ez a maláj sikoly: összeöntesz mindent.

Elrepültek a rakéták, elhangzottak a kívánságok,
elpuffogtak a fogadalmak, tükörrel szemben állok
Kinyitom a szemem, az arcomról ordít az óév
A sarokban alszik a lány, alszik már jó rég
Most kell, mert reggelre elillan
Meghagyott egy fél pohár bólét.
Újév, tükör, és meg kell hagyni
Kurva rossz így egyedül, vagy mi
Ismerem én a dolgok menetét,
hogy miért jön el mindig, alszik el eképp
Rajta hát, olvasd el
szalvétára írt üzenetét.
(Ez állt rajta:)
"Gratulálok!
Ön lesz az, aki deflorál!
Kérem, hogy ahol a perforált
Csík fut, ott tépje fel,
és béreljen hotelszobát."

Gyümölcsös kert feszes és telt
idomok, zöld pillantásban kikelt
pillangó, illanó pihe, ige, reggel
barna törzs alul, sudár termettel...
Hát nesze a gyümölcsöm, gyere ide, s vedd el,
harapás, reccsen az ág, s merev testtel
lógsz a fáról.


Kívánhat magának.
Mi legyen? Talán csak
találjak egy érmét.
Nem örökbe, kölcsön.
Háromszor, hangosan:
jöjjön jöjjön jöjjön
(ide apád, anyád)
és köpni is kell (így).
Eldobod. Rátalálnak.
Kell ez a halálnak.
Eldobnak. Rád találnak.
Mindenki kívánhat.

Tél volt, beléptem az áruházba
Anyától pár rúbellel felruházva
A nyúzott tetőn át beesett a hó,
s latyakos lett tőle a vályogpadló.
Könyvet nem veszek. Abból itt csak azt viszik
ahol wcpapírra művésznéven ketten írnak szar sci-fit
Az élelmiszerosztályon viszont egy hétre betárazhatsz
S a földre esettekből féláron választhatsz
Kelendő a primőr, de fogytán az áru
Cibálják is egymást a vásárlók bőszen
Egy rohadt almán kaphattak hajba
S szanaszét gurul sok aszott szőlőszem
Darabos már a tej, zöldell a felvágott
Penetráns hagymafej, penészes, elrágott-
Sajt szaga terjeng.
De lám, a húspultnál friss árú gőzölög!
Ott nő rajta az emberi szőr még. Beállok a sorba -
S odakerülve ráköpök.
Legalább megborotválhatták volna.
Az eladók szutykosak, magukra nem adnak
A polcok mögé járnak: pisálnak, szarnak.
S ha kérdezed őket, körbevesznek, kikacagnak.
"Bolond kis koboldom, mit hiszel?
Tudjuk mi jól hogy csak svindlizel!
Pakold ki a zsebed, s állj haptákba
Vagy hátraviszünk a raktárba!"
De az, aki Velencét víz alá nyomta
Vagy a sok zsidót engedte raportra
S kezétől két nagy torony leomolt
Nos ő akkor, velem kegyelmet gyakorolt
Mert már épp vagy hatan vettek volna körbe
Mikor új hús érkezett a gyermekmegőrzőbe.
Leléceltem, s futottam, futottam hazáig
Kézmosás után még vagy egy óráig -
Reszkettem, s a hideg még ma is néha kiráz
Rémálmaimban gyötör ... az ÁRUHÁZ!!!

("Vagyok, mint minden ember:

Fenség, Észak fok, Titok, Idegenség, Lidérces, messze-fény")

Tévedésből végzett feleségével egy malajziai öregember. A hetvenéves földműves azt hitte, egy majom garázdálkodik gyümölcsöskertjében.

 

Agyonlőtte feleségét egy hetvenéves malajziai paraszt Kampung Kuala Wauban, jelentette a New Strait Times. Az idős földműves éppen gyümölcsös kertjében takarítgatott, amikor egy árnyalakot vett észre egyik dukufáján. A férfi azt gondolta, hogy egy majom garázdálkodik a kertben, ezért fegyveréért szaladt, és egy lövéssel leterítette a betolakodót, mondta el a lapnak K. Manhoran, a szövetségi nyomozóhivatal főfelügyelője.

Az áldozat a földre zuhant, a férfi ekkor ismerte fel, hogy hatvannyolc éves feleségét lőtte le. Azonnal riasztotta a szomszédokat, ám az asszony kórházba szállítás közben életét vesztette. A tettest gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják, két év börtönbüntetésre ítélhetik. Az idős férfi és neje már négy évtizede boldog házasságban élt. A tévedésből lelőtt asszonyt tizenhárom gyereke, száznál is több unokája és nyolc dédunokája gyászolja.

Megszületni. Meggazdagodni. Venni egy hajót, pontosabban egy yachtot. Egyéb lényeges felszerelési tárgyakat megvásárolni. A hajót Noénak keresztelni. Összegyűjteni mindegyikből 2-t: 2 diáklányt, 2 kóristalányt, 2 iszákos lányt, 2 orvostanhallgató lányt, 2 szemüveges lányt, 2 csúnya lányt, 2 szemérmetlen mikrobikinis lányt, 2 szemérmes fogszabályzós lányt, 2 vidéki lányt, 2 tarisznyás környezettudatos lányt, 2 hűtlen lányt, 2 bolond lányt, 2 beteg lányt. Kihajózni.

Tény, hogy az özönvíz ellen mászhatunk_fára_is, de legyünk nagyon óvatosak.

_____________________________________________________________________

A lábam állja a parazsat, kézzel csapom le a darazsat
Én bátor szarvas, és nem őz mint apa ha kamiont előz
Néha volna írni kedvem: Bérczesitleníthetetlen
Se Hangos nesz, se rangos szesz, furfangos teszt.
Vagy lágy jeleket küldő ágyjelenet. Erre kell most, hogy rávegyelek.
Nincs latinos műveltségem, de szerencsére művesém sem.
Szóm szót, követ fejt, hisz vájár, pláne ha a máséra rájár,
Szó szót követ. Sárba temetnek akkor, úgyis. Nyugtató pakolás lesz az.
Mint a palacsintából kikukucskáló-kicsöppenő töltelék
Vagy a farmer vonala fölött a lányból kikandikáló tanga
Olyan vagyok én, csak randa. Csíbor, pióca, lápi bogár.
Elfuserált rajz, másik oldalon. Egy félbehajtott lapon.
_____________________________________________________________________

Volt egy gyerek, róla írták: ellentmondott, alig bírták felnevelni.
Temetőszagú gyufát nem gyújtott érte senki.
De gyújtott mást, s annak megvolt a hátránya, fiatal testét ugyancsak átjárta
S lerakódott benne a kátrány, a nikotin. Most is füstön át nézlek.
Bánt, hogy úgy elintézett az a hitelintézet. Oda a biztonságérzet.
S a földi dolgok az égbe vésznek. Végre kész lett. Mérhető ez tizedben?
Semmiért, drágán
Fizettem.

_____________________________________________________________________

Jól kigondolt mindent az égben, ó a vén Sarlatán
Szép volt a teremtett világ a pillanat ablakán
Tetszett a pecó de vágytak a kalitkán túlra
Az egyiket rávette a kígyó hogy a kezét is nyújtsa
Széttört a pillanat, másztak ki ablakon, vadonba
Vakító pillanat cserepek álltak ott halomba
Felszedték, átfúrták, nyakukba láncra fűzték fel
Igazságdarabkák, díszítve kagylófüzérrel
Millió szilánkon át nézve idilli az élet
Igazad mutatja - tévedhetetlenséged
Új otthont építünk, s bámuljuk milyen penge lett
Aztán kihullunk majd, mint a világatlaszból az emberek
Nem látod a rosszat, ellenzős vagy, mint korábban
Ott tartunk megint, mint anno a kulcsrazárt szobában
Szemüvegkeretben hordják az átkos üvegcséket
Hiszed, mit ezenát látsz, pedig ellenséged
Jól kigondolt mindent az égben ó a vén Sarlatán
Nem jött be a terve, hát azóta messze jár
Más bolygón épít a pillanatból falat
Itt meg az emberek őrzik a kis igazságukat.
 

"...kesztyű az útra vetve, és mivel te állsz itt csak, nyilván eléd vetették"
(Kemény István : Kesztyű)

első benyomás második eljövetel harmadik birodalom negyedik köztársaság ötödik elem
hatodik érzék hetedik mennyország nyolcadik utas kilencedik hónap tizedik parancsolat
tizenegyedik stáció tizenkettedik apostol tizenharmadik havi nyugdíj Tizennegyedik Lajos
tizenötödik poszt 

Makog a mikró, nincs benne semmi
Az üvegtányért is ki kéne venni, megtörölgetni
A rászáradt szerdát elöblögetni
Le a gyászos hétköznapokkal, a szociális juttatás szombatokkal
Az ami maradjon hétfő és péntek.
Ilyenkor gabonát osszanak a népnek.
Kérsz dzsúzt? Milyen? Luxus. Kérek.
Éledezik a nép. Keresik a konyhát.
Ott találja mindenki az aznapi kartonját.
A kisszobában valaki nőt dob az ágyra.
Ilyen korán? Nem mintha fájna...
Régen a mackóját dobta így.
a költő barátja.
A kutyám Lassie-t tartja példaképének.
Sztoikus intellektüell, príma kékvér eb.
Most séta verbunkot csahol
(Vagy csak azt, hogy rágcsa hol)
De azt, Pajtás, kerek perec.
- És ez a gondolat végül levet ereszt -
Le a lépcsőn: pamm-pamm
Ő győztesen, én riadtan.
Nevelni akarsz? Távozz!
Labdáznál csak?.. Lábhoz!

 "..és a földnek fügét mutat azzal hogy élt egy napot"

A fene fenét eszik a fenében
Egy még nagyobb hatalom nevében
S bár megóv tőle az alkoholaura
De felprédál és széttép, ha Ura
Parancsolója megforgat a fejében.
Büdös vagy, veled tömjénezik az Istent
De az élet végén a statisztikákat látva
magad mondod ki a nincsen-t
ÉS mert a döntésed ítélet, jönnek a fekete felhők
Az ördög kimászik a részletekből, a ringben a küzdelem eldőlt
Egy mélyen fatalista református vigasztal
Széket visz át a kertbe egy intelligens kisasztal
Háztartási eszközök, amiket magunk mögött hagyunk,
Noha mi is csak egy lármás termékcsalád vagyunk
Vagy egyszer te.
S rengeteg ők.
A férfi papucs.
Zoknik a nők.
Keserédes életed
a vékony takaród,
méla álmod szemüvege
Jézus maga volt.
Keserédes élet
a vékony takaród:
húzd magadra már
És aludjál egy jót.

Zöld és füstöl és harap
Pillanat
és a fény elszalad
Szerelemből ott fekszik a kés alatt
Kés alatt
Kettős motiváció
Holdjárni - volna jó
Close your eyes and say hello
Száll a szív
Szól a szó
(Panni, Terpesz Panni! Nincs kérdés, nekem annyi.
Panni, Terpesz Panni, téged polcra kéne rakni)
Ismersz, én még nem tudom
Érzem csak és gondolom
Egy hűvös csepp a homlokon
Bánt, ha meg nem kóstolom.
Zöld és füstöl és harap
Szájam mégis rátapad
És a kés ha még szabad
Levágja az angyalszárnyakat.

A taps még tartott, majd eleresztett
Skálázom egyet, és belekezdek
Itt vannak mind, hogy felvegyék
Életem legfontosabb versenyét.
Utoljára hordják miattam kinőtt ruháikat
Mert szebb így az ünnep, nagyobb az áhítat
Az otthon is eljött, a házból, az ablakon át
Nem ismerném meg most a kredencet s rajta a konyharuhát
Várok, énem legbelül néhány széket még üresen talált
Lám-lám fel is tűnt a kanyarban néhány rég lehagyott barát
S noha ők már el is felejtettek engem
Részei annak melynek véget kell most vetnem 

Így dönt mind, ki eleget élt s tanult
Hogy a felnőttség a jövő, s a gyerekkor a múlt
Jogot formálok, szép nagy jogot, kereket!
Abba költözünk ketten, s később a gyerekek
Lepkehálómmal kapkodok a pénzért
Játékok a zsákba, nincs bennem részvét
Mehetsz török börtönbe, láthatsz meggyfán pókot
Végleg elvesznek a sohasincsmeg dolgok
Szóval ne fájlald, hogy a gyerekkorod oda
Hisz az öregotthon is csak egy (szomorú) óvoda. 

Respektvel tevém le versuem Elias Lönnrot lábvaihoz, Pikka Vakka Huhhta

Vejnemöjnen puttonyából halszag árad, halszag árad
Mellette a 'fülkében fekszik
Pokróctenger mélyén szürkéllik
Nagyszakállú, horgas orrú nagy varázslónk, Pilu Bácsi
Ő, kinőve kordzakója, ősi titkok hordozója
Itt talál rá Vejnemöjnen
Sötét árnyba burkolózva
S tóba, lápba űzi, ki akkor ott járt, kélt lopódzva
Pilu bácsi nem riadik, félredobta hajcihőjét
Kézbe kapta tűzszikráját Szíjja, szíjja görcs pipáját
S oly nagy világosság így kerekedik
Hogy köröskörbe szemük mind megdörzsölik  

Így történt, hogy Vejnemöjnen messzi lappok hűs földjéről
Kis hazánkba íme megtért
S most versenyt jósolnak szemétből, s szintén állatürülékéből
S minthogy van Vejnőnek fia kit alkalmaz jó NOKIA
Néhanapján pénzt küld haza, s Pilu maga sintér vala
Immár nagy idő óta, már a 70-es évek óta
S csak most vannak éppen segélyen
Kibicelnek a ligetben - S őrzik ősi nagy-nagy titkuk.

Mocskos élet, turkálóból
Leértékelt, anyu spórol
M betűs ország, B betűs város
Betonra köpött keserű álmok
Nejlonzacskó a fán, viszi a szél
bokorba gugol mellém a remény és
Vonat indul, kattan a váltó
Összetört szívre az utasellátó
Várlak, ha akarod még elérsz.
Nézem az órát s közben hanglemez forog itt az éjfél
Tölts még egy kólát aztán én meghalok
Nézem az órát, s közben rád gondolok, igaz is
Mért nézem folyton az ablakod
A járdára most regényt ír az álom
Itt ülök benned és kővel dobálom
A galambokat, téged és engem
Eltalállak igen, én tettem, aztán
újra eljössz, mint minden este
Olcsóbbik italként csorogsz le a testbe
Holdjáró cipőddel felviszel a holdra, de jön a reggel
Zuhanok visszadobva
Még nézem az órát, s közben hanglemez forog, itt a reggel
Mégegy éjszakát nélküled nem bírok
Csak nézem az órát s minden rezgésbe jön, jól tudom
Nélküled nekem már nincs nyugalom
A peron vége nem látszik a ködben
Oda mászom le most szépen, csöndben
Fejemet a rozsdás sínre hajtva
Iszonyú lassan kattog egy óra, morog a föld, és a reflektorba
bámulok, és ő is figyel
Csattogtat az áramszedőivel
Aztán beáll mellém a másik vágányra
Hopp az egy gyökér már ráléptem párszor
A peronon végig őrangyal táncol
Hát felállok és leporolom magam
Most nézem az órát, és a vonatra várok, nem rád
A szívnek is könnyebb mióta nem lát
Csak nézem az órát és a hanglemez forog újra reggel
Amit tőled kaptam, megtarthatod.

Maradna még de mennie kéne
El vágyik innen, el. Ki a fényre.
Lüktet a szív mikor összeér.
Egymásba fonódik két tenyér.
Aztán mikor már nagyobbacska
Hajtja a szíve, ki a gangra
Az ABC-be a lányvécébe, iskolába
Rángatja az anyja
Egy üres lakásban azon is túl volt
A szíve egy hétig szerenádot dúdolt
Aztán úgy volt - hogy megszakad
Mégis zakatol zakatol zilál a lélek, elakad, elakad a szó
S a szív is széttörik majd visszarak - a helyére egy másikat.
Hirtelen felnő és hiába várják
Megtalálta a kisszíve a párját
A dobogás tárgyát, az ágyban a vágyát
Kiszolgáló boszorkányát, aztán
Alszik egy kicsit, és álmodik egy kicsit és nem szól ha valami fáj
Lemingszív hajtja, kezében tartja, és néma a szív és a száj,
Ébren zakatol zakatol zilál a lélek elakad elakad a szó
S a szív is széttörik majd visszarak a helyére egy másikat
Mézeskalácsból...
Amit a vásárban lőtt egy ismeretlen lánynak
De talán erre borítsunk fátylat, mert
Senki se hűséges a szív is megáll
(és nem a körúton egy kirakat előtt)
Még utoljára megvédi a hont, mint régen a hősök
S az i-re a pont is odakerül, és folytogat
Talán nincs már messze a torkolat, félre-
-zakatol zakatol zilálva zilál elakad elakad a szó
S a szív is széttörik majd visszarak a helyére egy másikat
Ami életben tart.
Aztán elszürkül minden, az élet
A szemétbe dobott emlékek
Egymás mellére lépnek
Ősz volt, most tél lett
Maradna még de ezzel most vége
Bár nem vágyik vissza a szív a sötétbe
Most eljött a perc
Már nem zakatol.
Most csukd be - a szemed - ha félsz
De te is - a sípszóig - élsz
Megáll - az ész
Semmibe vész.

Radírba harap a
reggel és villanyt olt
felkel az ember és úgy sóhajt
Nem kell - ma felkelni alszik a város és
Szarni gugol le egy torony nyújtóznak
Parkok így nyújtózom én is,
Ez tán a sors, vagy új nevén fétis
Mondom magamnak, bogarak a szádban
És hasogat hasogat a fejem, mint mikor
Csáth Géza békával harcol míg nappal a
Zöld Dunát karcolja szüntelen egy sziget
Pont nekem való
Itt a partra kivet és továbbmegy egy hajó

Kondul az óra, de csak azt jelzi épp leállt
Forradalom van a sok galamb szerteszállt
48, 56, s kendővel homlokán
Cipelkedik fel egy néni a Gellért-hegy golgotán
S egy bérház udvarán, mindennek háttal
Nullákat vések fel a falra, római számmal
Ugranék már, de nincs itt csak vakablak
Egyedül vagyok, hát fúrok egy metrót magamnak
(Az este megölte testvérét, így vetve véget a napnak)

Szobafogság.
Ilyenkor a mennyezet
A mennyország
Vagy kerékpáron
Önmagát kergeti végig
A nyompárom
S fut utánam
Mögötte hűlt helye
van csak már nyomában
Két kerék
Gördülve az eget kétfelé
Tépte szét
Mint irtás az erdőt
S hirtelen
Ott teremtek a felhők.
Anyajegyek
Beváltanád, de egy
Lóra kell feltegyed
A szív kalapál
S veled együtt
Összezárul a határ
S lehető -
legkevésbé sem vagy már
Kivehető.
Hallom szavait
S megpillantom folyton romló
Fogait.
Múlik
S az eső meglesetten
Hullik.

Bukott Elnök, karján a Gyermek
"Adjátok régi tisztemet!"
S a sünök, a félénk állatok
Elébe hozták a kincseket
S mint anya a gyermekét, adá a szót
"Oldozzatok, halljátok az Igét!"
S fölötte - bizony mondom
Mária Szent Méhe döngicsélt.
Hogy is érthették volna a varjút
Vagy az intelmet mit az Ősz fecseg
Hisz kit érdekelt most károgásuk
Mikor a lét harangjátéka összecseng
Megittasúlva dolgoztak tovább
Az Anya most télt őszre szült
S aki addig Tóásó volt,
Az most tengernek feszült
El is baszák a világot csendesen
De mély hittel, hogy értelme leend
Szarul tákolták össze, mert van tovább
A Gyermek elnök lett, s most - elmereng.