_____________________________________________________________________

A lábam állja a parazsat, kézzel csapom le a darazsat
Én bátor szarvas, és nem őz mint apa ha kamiont előz
Néha volna írni kedvem: Bérczesitleníthetetlen
Se Hangos nesz, se rangos szesz, furfangos teszt.
Vagy lágy jeleket küldő ágyjelenet. Erre kell most, hogy rávegyelek.
Nincs latinos műveltségem, de szerencsére művesém sem.
Szóm szót, követ fejt, hisz vájár, pláne ha a máséra rájár,
Szó szót követ. Sárba temetnek akkor, úgyis. Nyugtató pakolás lesz az.
Mint a palacsintából kikukucskáló-kicsöppenő töltelék
Vagy a farmer vonala fölött a lányból kikandikáló tanga
Olyan vagyok én, csak randa. Csíbor, pióca, lápi bogár.
Elfuserált rajz, másik oldalon. Egy félbehajtott lapon.
_____________________________________________________________________

Volt egy gyerek, róla írták: ellentmondott, alig bírták felnevelni.
Temetőszagú gyufát nem gyújtott érte senki.
De gyújtott mást, s annak megvolt a hátránya, fiatal testét ugyancsak átjárta
S lerakódott benne a kátrány, a nikotin. Most is füstön át nézlek.
Bánt, hogy úgy elintézett az a hitelintézet. Oda a biztonságérzet.
S a földi dolgok az égbe vésznek. Végre kész lett. Mérhető ez tizedben?
Semmiért, drágán
Fizettem.

_____________________________________________________________________