Jól kigondolt mindent az égben, ó a vén Sarlatán
Szép volt a teremtett világ a pillanat ablakán
Tetszett a pecó de vágytak a kalitkán túlra
Az egyiket rávette a kígyó hogy a kezét is nyújtsa
Széttört a pillanat, másztak ki ablakon, vadonba
Vakító pillanat cserepek álltak ott halomba
Felszedték, átfúrták, nyakukba láncra fűzték fel
Igazságdarabkák, díszítve kagylófüzérrel
Millió szilánkon át nézve idilli az élet
Igazad mutatja - tévedhetetlenséged
Új otthont építünk, s bámuljuk milyen penge lett
Aztán kihullunk majd, mint a világatlaszból az emberek
Nem látod a rosszat, ellenzős vagy, mint korábban
Ott tartunk megint, mint anno a kulcsrazárt szobában
Szemüvegkeretben hordják az átkos üvegcséket
Hiszed, mit ezenát látsz, pedig ellenséged
Jól kigondolt mindent az égben ó a vén Sarlatán
Nem jött be a terve, hát azóta messze jár
Más bolygón épít a pillanatból falat
Itt meg az emberek őrzik a kis igazságukat.