•mocskosélet

Címkék: vers vasút magány állomás peron

2009.06.09. 19:30

Mocskos élet, turkálóból
Leértékelt, anyu spórol
M betűs ország, B betűs város
Betonra köpött keserű álmok
Nejlonzacskó a fán, viszi a szél
bokorba gugol mellém a remény és
Vonat indul, kattan a váltó
Összetört szívre az utasellátó
Várlak, ha akarod még elérsz.
Nézem az órát s közben hanglemez forog itt az éjfél
Tölts még egy kólát aztán én meghalok
Nézem az órát, s közben rád gondolok, igaz is
Mért nézem folyton az ablakod
A járdára most regényt ír az álom
Itt ülök benned és kővel dobálom
A galambokat, téged és engem
Eltalállak igen, én tettem, aztán
újra eljössz, mint minden este
Olcsóbbik italként csorogsz le a testbe
Holdjáró cipőddel felviszel a holdra, de jön a reggel
Zuhanok visszadobva
Még nézem az órát, s közben hanglemez forog, itt a reggel
Mégegy éjszakát nélküled nem bírok
Csak nézem az órát s minden rezgésbe jön, jól tudom
Nélküled nekem már nincs nyugalom
A peron vége nem látszik a ködben
Oda mászom le most szépen, csöndben
Fejemet a rozsdás sínre hajtva
Iszonyú lassan kattog egy óra, morog a föld, és a reflektorba
bámulok, és ő is figyel
Csattogtat az áramszedőivel
Aztán beáll mellém a másik vágányra
Hopp az egy gyökér már ráléptem párszor
A peronon végig őrangyal táncol
Hát felállok és leporolom magam
Most nézem az órát, és a vonatra várok, nem rád
A szívnek is könnyebb mióta nem lát
Csak nézem az órát és a hanglemez forog újra reggel
Amit tőled kaptam, megtarthatod.

süti beállítások módosítása