A taps még tartott, majd eleresztett
Skálázom egyet, és belekezdek
Itt vannak mind, hogy felvegyék
Életem legfontosabb versenyét.
Utoljára hordják miattam kinőtt ruháikat
Mert szebb így az ünnep, nagyobb az áhítat
Az otthon is eljött, a házból, az ablakon át
Nem ismerném meg most a kredencet s rajta a konyharuhát
Várok, énem legbelül néhány széket még üresen talált
Lám-lám fel is tűnt a kanyarban néhány rég lehagyott barát
S noha ők már el is felejtettek engem
Részei annak melynek véget kell most vetnem 

Így dönt mind, ki eleget élt s tanult
Hogy a felnőttség a jövő, s a gyerekkor a múlt
Jogot formálok, szép nagy jogot, kereket!
Abba költözünk ketten, s később a gyerekek
Lepkehálómmal kapkodok a pénzért
Játékok a zsákba, nincs bennem részvét
Mehetsz török börtönbe, láthatsz meggyfán pókot
Végleg elvesznek a sohasincsmeg dolgok
Szóval ne fájlald, hogy a gyerekkorod oda
Hisz az öregotthon is csak egy (szomorú) óvoda.