egy meggymag meg mégegy meggymag
eriggy innen, hadd haladjak
csak ön után, bakó sújts!
gyújts világot, merre kuksolsz?
fúj a szél, a testem lobog
én is melléd kuporodok
a linóleum persze ragad
koszos lambéria borítja a falat
így ülünk.
ujjait kulcsolja feszengve
ujjbegyek dőlnek körömágyra
ujjpercek hajdan volt dunyhája
így lesz a semmi kupolája
kulcsolod aztán rám is
poharakat veszel elő
töltesz, túlcsorog, cefre, kicsi ánizs
kimegy belőled az erő erre ő hogy:
"kicsi Zita mi a hiba?"
te meg hogy: "bánat"-
zubog a víz, megtölti a kádat
és gőzöl, mint a lombik alján a párlat.
Aztán keskeny
kőhídról zuhansz le resten
és landolsz, mint a papírpohár a szemetesben.
"Ez minden?" int le önhitten,
"A lónak a... !" -
kezdenék rá de hirtelen
egy italautomata ott terem
dörzsölöm káprázó két szemem
és zsebembe nyúlok önkéntelen
egy érme!
rajta furcsa betű
ötvenes, mondod,csak hibás veretű
érti a fene, már dobom is bele
de semmi.
"Elnyelte", fordulok hátra,
de te nevetve mondod, hogy dehogy nyelte
ennek így kellett lenni
A bánat elillant, nem maradt semmi.
Te is ezt szoktad?
Néha. Vagy van egy másik út:
összehajtogatok egy deszkabábút
és hozok tíz kilós bogarakat.
Az leviszi azt is,ami odatapadt.
Ráadásul be is pörget.
Harapod a narancsot
mit neked gerezdek
Akarod hogy szerezzek?
Talán máskor.
Jó lenne, rászoknál pedig.
A fehérneműmodell sem bugyiban születik.
Ebben maradtunk.