Respektvel tevém le versuem Elias Lönnrot lábvaihoz, Pikka Vakka Huhhta

Vejnemöjnen puttonyából halszag árad, halszag árad
Mellette a 'fülkében fekszik
Pokróctenger mélyén szürkéllik
Nagyszakállú, horgas orrú nagy varázslónk, Pilu Bácsi
Ő, kinőve kordzakója, ősi titkok hordozója
Itt talál rá Vejnemöjnen
Sötét árnyba burkolózva
S tóba, lápba űzi, ki akkor ott járt, kélt lopódzva
Pilu bácsi nem riadik, félredobta hajcihőjét
Kézbe kapta tűzszikráját Szíjja, szíjja görcs pipáját
S oly nagy világosság így kerekedik
Hogy köröskörbe szemük mind megdörzsölik  

Így történt, hogy Vejnemöjnen messzi lappok hűs földjéről
Kis hazánkba íme megtért
S most versenyt jósolnak szemétből, s szintén állatürülékéből
S minthogy van Vejnőnek fia kit alkalmaz jó NOKIA
Néhanapján pénzt küld haza, s Pilu maga sintér vala
Immár nagy idő óta, már a 70-es évek óta
S csak most vannak éppen segélyen
Kibicelnek a ligetben - S őrzik ősi nagy-nagy titkuk.