Bukott Elnök, karján a Gyermek
"Adjátok régi tisztemet!"
S a sünök, a félénk állatok
Elébe hozták a kincseket
S mint anya a gyermekét, adá a szót
"Oldozzatok, halljátok az Igét!"
S fölötte - bizony mondom
Mária Szent Méhe döngicsélt.
Hogy is érthették volna a varjút
Vagy az intelmet mit az Ősz fecseg
Hisz kit érdekelt most károgásuk
Mikor a lét harangjátéka összecseng
Megittasúlva dolgoztak tovább
Az Anya most télt őszre szült
S aki addig Tóásó volt,
Az most tengernek feszült
El is baszák a világot csendesen
De mély hittel, hogy értelme leend
Szarul tákolták össze, mert van tovább
A Gyermek elnök lett, s most - elmereng.